A munkavégzés két gyakori formája a munkaviszony és a megbízási jogviszonyban történő foglalkoztatás.

Bár előfordulhat, hogy e két foglalkoztatás ismérvei keverednek egy adott jogviszonyban, a fő jegyek alapján el lehet és el is kell különíteni e kettőt egymástól, ugyanis más-más adójogi vonzatuk van.

A munkaviszony fő jellemzői a következők:

  • meghatározott tevékenység elvégzésére jön létre,

  • személyes munkavégzési kötelezettség,

  • rendszeresség,

  • alá-fölérendeltségi viszony, a munkáltató egyoldalúan utasíthatja a munkavállalót,

  • a munkavállaló rendelkezésre állása döntő,

  • általában kötött a munkaidő, a munkaidő beosztását a munkáltató határozza meg,

  • folyamatos az egyeztetés és az ellenőrzés,

  • a munkáltató széleskörű utasítási jogkörrel rendelkezik.

  • a munkavégzés helye általában a munkáltató székhelye, telephelye,

  • a munkavégzés a munkáltató által rendelkezésre bocsátott eszközökkel, erőforrásokkal, nyersanyagokkal történik,

  • a munkakörülményeket a munkáltatónak kell biztosítania,

  • az elvégzett munka díjazása rendszeresen, általában havonta történik.

A megbízási jogviszony fő jellemzői:

  • egy konkrét munkára, megrendelésre szól,

  • nem feltétel a személyes közreműködés,

  • eseti jellegű, rendszertelenül jelentkező,

  • mellérendeltségi viszony,

  • a szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása a döntő,

  • a munkaidő nincs meghatározva,

  • a megbízott dönt a tevékenység végzésének rendjéről,

  • a megbízott dönt a teljesítés helyéről,

  • a megbízott a saját eszközeit veszi igénybe a megbízás ellátásához,

  • díjfizetésre az elvégzett feladat teljesítését követően kerül sor.

A cikk nem minősül tanácsadásnak. További kérdések esetén kérjük forduljon hozzánk!